Szivárvány pipacsmezővel

Szivárvány pipacsmezővel

2014. augusztus 27., szerda

Kedves honfitársaim, Magyar testvéreim!

Az a sok érdeklődő, akik az elmúlt napokban közösségünk, A Jövő Barátai Szociális Szövetkezet felé fordították megtisztelő tekintetüket itthonról, és a világ különböző pontjairól arra késztetett, hogy néhány sorban hálás szívvel köszönjem meg figyelmüket.
Ismét örülhetek annak, hogy Magyarnak születtem, és itt élhetek őseinktől örökölt drága Magyar földünkön.
Magyarnak lenni számomra kitüntetés a teremtőtől, és egyben küldetés is, melynek maradéktalanul eleget is teszek. Ebben a küldetésben segítenek mind azok a honfitársaim, éljenek azok bárhol is a világban, akik az erkölcsi támogatáson túl, egyéb tekintetben is közreműködnek közösségünk fejlesztésében.
Közösségünk most még az első lépéseit teszi annak érdekében, hogy azok akik jelenleg önhibájukon kívül, a társadalom legszegényebbjeiként küzdenek meg a mindennapok embert próbáló kihívásaival, kiutat találjanak szövetkezetünkben.  Tenni szeretnénk azért, hogy ne kelljen senkinek hazánktól távol, idegen országokban megélhetést keresni, hiszen a világ egyik legcsodálatosabb részén élhetünk itt Európa közepén.. Mérhetetlen gazdag föld a mienk, ezért nem kell máshol keresnünk a jó, és boldog élethez a feltételeket, hiszen itt minden megtalálható. Mi kellünk csak akik értékteremtő munkával képesek vagyunk egy élhető, boldog, biztonságos Magyarországot megteremteni,és gyermekeinkre hagyni, úgy mint ahogy őseink tették. Ezt a törekvéseit támogatja mindenki, aki akár egy doboz cigaretta árával is részt kíván venni küldetésünkben. 
Hálás köszönetünk az eddigi, és az ez után segíteni szándékozóknak.
 Üdvözlettel:
A Jövő Barátai Szociális Szövetkezet nevében
E. Marton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Marton Róbert eladó lovai

Lovaim

Kecskék kettecskén...

Kecskék kettecskén...

Csulafülű anglonubiai kecske

Csulafülű anglonubiai kecske

kecskegida fehér-fekete

kecskegida fehér-fekete

Böjte Csaba az önfenntartásról...


Gyermekeink nevelését felelősen vállaló testvéreim!



Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja.


Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!


Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, – ezt jelentené a nevelés, – ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a „pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az „Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a szentjózsefi értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.


E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:


1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind – mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.


2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy – egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?


3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind – mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.


4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.


5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban.


Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szellőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni Írásban, hadd tanuljunk egymástól!


Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.


Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, – senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, – de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.


Az Istenadta holnapban bízva,


Csaba testvér